Tag Archives: sav-bázis egyensúly

Lúgosítás, sav-bázis egyensúly

Szervezetünk alapvetően lúgos állapotban végzi feladatát megfelelően, tehát a vér pH értéke egy szűk pH tartomány között mozog. Ha ezt az optimális pH értéket túllépi, felborul a törékeny sav-bázis egyensúly harmóniája, ekkor elsavasodásról beszélünk. Az elsavasodás ellen a leghatékonyabb fellépés, ha szervezetünket lúgosítjuk. Amennyiben a vér pH értéke ezen az alacsony tartományértéken belül marad, abban az esetben optimálisnak, megfelelően lúgosnak mondható a szervezet. A megfelelően lúgos környezetben a sejtek megfelelően végzik dolgukat, minden energiájukat az egymás közötti transport létrejöttére, valamint a szervezeten belüli feladataik ellátására fordítják. Abban az esetben, ha a szervezetben a savas ételek, mozgásszegény, zaklatott életmód, túlhajszolt életvitel hatására megemelkedik a vér pH értéke, elsavasodásról beszélünk.

Az elsavasodás következményei

A szervezet elsavasodása komoly következményekkel járhat. A vér pH értéke megnő, a sejtek lúgos közege károsodik, savasodik, ezáltal a sejtek energiájának jelentős része a lúgos állapot visszaállítására koncentrálódik. A túlságosan sok savat jellemzően zsírszövetekben tároljuk, ezért a savasodás egyik következménye lehet a túlsúly. A túlsúly következménye a magas vérnyomás, szív- és érrendszeri megbetegedés, egyensúly problémák, látás zavarok. A túlságosan savas szervezet negatív hatása bármelyik szerv esetén kiütközhet. Az elsavasodás hatással van az energiaháztartásra is, enerváltabb, fáradtabb, kevésbé teherbíró a szervezet.

Savas és lúgos ételek

Savasító ételek közé sorolhatóak a finomított ételek, mint például a fehér liszt, tésztafélék, pékáruk. Kukoricapehely, fehér cukor, a vörös húsok, szárnyasok, egyéb állati fehérjék, tojás, tejtermékek, sajt, az alkohol, a kávé, szénsavas üdítők, az édességek, a csokoládé. Néhány zöldségnek is savas hatása van a szervezetre, ilyenek a bab, zöldborsó és a lencse is.
Ezekből az ételekből túl sokat fogyasztva a szervezet lúgos állapota romlik. Az életmód váltás egyik módja az étrendváltás. Az étrendváltással lúgosító ételek fogyasztása helyeződik előtérbe.

Lúgosító ételek a jellemzően zöld ételek, mint a petrezselyem, spenót, kelkáposzta, zeller, sárgarépa, cukkini, kelbimbó, burgonya, retek, padlizsán, brokkoli, zöldpaprika, hagymafélék, saláták gombafélék, gyümölcsök, húsok közül a tengeri herkentyűk, halak.

Lúgosító hatású a mozgás is, mely lehet séta, futás, úszás, torna, kardio-edzés, bármi, ami pihentet, de mégis megmozgat és a pulzus számot emeli. A lúgos állapot visszanyerését, mielőbbi visszaállítását segíthetjük még lúgosító étrendkiegészítők fogyasztásával is. Ebben az esetben javasoljuk a 100 %-ban természetes összetevőkből álló lúgosító étrendkiegészítők előtérbe helyezését.

A lúgosítás (savtalanítás) fontossága

Dr. Robert Young amerikai mikrobiológus 15 éves kutatásainak köszönhetően derült fény az elsavasodás káros hatásaira és a szervezet lúgosításának fontosságára. Dr. Robert Young által a SuperGreens lúgosító étrend kiegészítő javasolt, mely 49 féle növény, csíra koncentrátumát tartalmazza, ezáltal 125 féle vitamin, nyomelem és ásványi anyag található a SuperGreens étrendkiegészítőben. A SuperGreens összetevőit a világ különböző részén, bio körülmények között termesztik, gyűjtik, majd lassan szárítják biztosítva ezáltal az összetevők magas vitamin koncentrációját. A lassan elvont víznek köszönhetően a SuperGreens összetevőinek vitamin aránya 20:1. A SuperGreens nem tartalmaz gombákat, algákat, probiotikus baktériumokat sem. A SuperGreens étrend kiegészítő további különlegessége, hogy egy szabadalmaztatott eljárással, a micro-ionizációval elektromosan feltöltik az összetevő növények részecskéit, így a szervezeten belül a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek beépülése hatékonyabban történik. A SuperGreens fogyasztásával a vér lúgos pH értékének visszaállítása lényegesen hatékonyabban történik, megnő az energiaszint, az egészséges ételek és a mozgás iránti igény.

A szervezet lúgos állapota az energikusság és az egészség elengedhetetlen feltétele.

Makro és mikroelemek

Vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek – kapkodjuk fejünket a nevek s számok tengerében. Ki tud kiigazodni azon, hogy mik is azok a nyomelemek, mit nevezünk makro– és mit mikroelemnek? Mennyit kell belőlük fogyasztanunk? Cikkünkben minderre fény derül.

Mineráliák

Elegánsan e névvel is szoktuk illetni az ásványi anyagokat, melyek szervezetünk számára fontosak. Mégis, melyek ezek az elemek, akár kémiai, akár biológiai valójukban is? Nos, szervezetünk számára – némi túlzással – szinte minden nem radioaktív kémiai elem fontos, kivéve talán a gáz halmazállapotúakat. Életfolyamatainkban főleg fémes elemek (vas, nátrium, kalcium) vesznek részt, de nem egyszer találkozhatunk nem fémes mineráliákkal (szilícium, bór) vagy éppen a hétköznapi életben gázként ismert klór vagy fluor sem nélkülözhetetlen.

Néha viszont egészen meglepő, inkább mérgező tulajdonságaikról ismert elemeket is felfedezhetünk a listán: ki gondolná, hogy higanyra, kadmiumra, arzénra éppúgy szükségünk van, mint ólomra vagy éppen rézre. De nem kivételek a furcsaságok listáján a nemesfémek sem: az ezüst és az arany feltételezhetően szerepel bizonyos anyagcsere-folyamatokban.

A fentiek – no és persze a táplálkozástudományi kutatások alapján is – elmondhatjuk, hogy az ásványi anyagok tulajdonképpen anyagcserénk minden fázisában, folyamatában szerephez jutnak. Fontos azt is ismerni, hogy egy-egy ásványi anyag általában több folyamatban is részt vesz.

Vegyük például a kalciumot! A csontok fő építőanyaga, de találkozunk vele az idegi ingerületek vezetése, az izmok összehúzódása, és a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartása kapcsán is. Az ásványi anyagok szerepe tehát igen sokrétű. Nézzük meg a legfontosabbakat!

Csontváz

Csontjaink vázának, végső soron a csontváznak felépítésében jó pár ásványi anyag részt vesz. A szakirodalomban gyakran titulálják őket strukturális elemeknek, hiszen csontokat, fogakat építenek fel. Mindenki tud példát hozni rájuk, hiszen kinek ne volna ismerős a kalcium vagy a foszfor jelentősége? Igen, valóban ők alkotják legnagyobbrészt a csontokat és a fog cementállományát, de ne feledkezzünk el a magnéziumról vagy éppen a kénről sem. Az állandó építő-lebontó folyamatok révén nagyobb mennyiség ürül a szervezetünkből naponta, és természetesen egészségünk érdekében pótolni kell őket.

Mitől piros a vér?

Egy másik érdekes anyag, a vas. Szerepe az oxigénszállításban közismert. E számunkra nagyon hasznos tulajdonságát két- és háromértékű ionos alakjának köszönheti. A vas a vörösvértestekben található hemoglobin nevű vegyületben lelhető fel, és amikor két vegyértékkel rendelkezik, könnyen köt magához egy oxigénmolekulát. Ilyen állapotában szép élénkpiros színű, ettől lesz az artériás vér világospiros. Ha a sejtek között leadta oxigénjét, helyébe hármas kötéssel egy széndioxid molekulát köt meg, amitől színe barnássá válik, így a vénás keringésben egészen sötétvörös vért láthatunk. A vas részt vesz még az idegrendszer működésében és a szaporodásban, csecsemő- és kisgyermekkorban a tanulás és az intelligencia fejlődését alapvetően meghatározza.

Száguldó hormonok

Az ásványi anyagok egyike-másika hormonális szabályozásunkban is részt vesz. Pajzsmirigyproblémákkal küszködők rögtön rávágják, hogy persze, a jódra nekik nagyon fontos figyelni. A pajzsmirigy hormonjainak szintetizálásában a jód központi szerepet tölt be, hiányában nem is képződik a tironin és tirozin nevű hormon, melyek anyagcserénkben a szervezet energiafelhasználását és hőháztartását szabályozzák. Lehet, ezek után már meg sem lepődünk, ha egy másik nagyon fontos hormonnál is találunk egy ásványi anyagot: az inzulin, amely a szénhidrátok felvételét, végső soron a sejtek energiaellátását biztosítja, cink nélkül elképzelhetetlen.

Párosan szép az élet…

Bizony, néha az ásványi anyagok a vitaminok életébe is beleszólnak, de igaz ez fordítva is. A B12-vitamin egészen pontosan egy fémvegyület, kémiai nevén ciano-kobalamin. Jó logikájú olvasóink már ki is találták, hogy itt a kobalt játszik központi szerepet. A vitaminok viszont duplán is “meghálálják” ezt a kölcsönt, például a vas felszívódásánál, amelynél a C-vitamin segédkezik, a kalcium csontokba való beépülését pedig a D-vitamin mozdítja előre.

Makro és mikro

Elérkeztünk végül ahhoz a kérdéshez is, hogy melyik elemből mennyi is szükséges. Természetesen itt nem fogunk számadatokat felsorakoztatni, hiszen azt mindenki elolvashatja az adott ásványi anyag oldalán. Ezek helyett inkább néhány fogalmi kérdést szeretnénk megvilágítani: mit nevezünk ásványi anyagnak, mit makro- és mit mikrolemnek vagy éppen nyomelemnek.

Mik is azok az ásványi anyagok?

Ásványi anyagokon mennyiségre való kitétel nélkül minden olyan anyagot értünk, melyek energiát nem szolgáltatnak, nem vitaminok (tehát nem szerves vegyületek), nem toxikusak (legalábbis szokásos mennyiségükben) a szervezet számára, viszont valamilyen mértékben szükségesek a zökkenőmenetes működéshez.

Makroelemen azt az ásványi anyagot értjük, amely szervezetünk számára naponta néhány száz milligramm vagy éppen néhány grammnyi mennyiségben szükséges. Ilyen elemek többek között a kalcium, a foszfor, a nátrium és a kálium.

Mikroelemnek nevezzük azt az ásványi anyagot, amelyből naponta néhány milligrammra vagy még annál is kevesebbre van szükségünk. Ezek közül példaként emelhető ki a vas vagy a cink. Nyomelemek azok a mikroelemek, amelyek valóban csak nyomokban fordulnak elő a szervezetben, nem is kell őket mindennap felvenni. Nagyon sokszor a mikroelem és a nyomelem fogalma összemosódik. A szelén vagy az alumínium leginkább ezek közé sorolható.

Csak a teljesség kedvéért álljon itt egy felsorolás az emberi szervezetben eddig kimutatott ásványi anyagokról:

Esszenciális, azaz feltétlenül szükséges makroelemek: kalcium, foszfor, nátrium, kálium, magnézium, klór, kén.

Esszenciális mikroelemek: vas, réz, kobalt, cink, mangán, jód, molibdén, fluor, szelén, króm. Valószínűleg esszenciális mikroelemek: nikkel, ón, szilícium, vanádium. Ismeretlen funkciójú nyomelemek: alumínium, kadmium, ólom, arzén, bárium, stroncium, higany, ezüst, arany, antimon.

A makro- és mikroelemekről részletesen

Béta-karotin

Ginzeng – mikro tápanyag

Glükozamin – mikro tápanyag

Likopin – mikro tápanyag

L-karnitin – mikro tápanyag

Lutein – mikro tápanyag

Taurin – mikro tápanyag

Mennyi vitamint és ásványi anyagot fogyasszunk?

Erre a kérdésre nagyon nehéz egzakt választ adni. Létezik irányadó mérték: az ajánlott napi adag (angol rövidítéssel: RDA) fogalma, ez azonban akár országról országra is változó lehet, mi több, többnyire évtizedekkel ezelőtt állapították meg és a szakemberek nagy részének véleménye szerint ez a dózis a mai világban általában már nem elegendő. További, hasznos információt a tudástárban talál!

Nátrium – ásványi anyag

Az emberi szervezetben körülbelül 80-100 gramm nátrium található meg, bár fordított arányban, mint a kalcium és a foszfor esetén, hiszen nagyobb része oldott állapotban van, kisebb részét pedig a csontok, kötőszövetek raktározzák. A nátrium – szorosan összefüggve a káliummal – az úgynevezett ozmotikus nyomás fenntartásában fontos szerepet játszik. Ugyanilyen elengedhetetlen az idegrendszeri ingerületek átvitelénél is.

Klór – ásványi anyag

A szervezetben a klór leginkább a sejteken kívüli vízterekben és a gyomorsavban fordul elő legnagyobb arányban. A gyomorsavban a sósav alkotórészeként az emésztés munkáját segíti és készíti elő. A sejteken kívüli terekben a nátrium– és a káliumionokhoz kötődik.

Mihez szükséges a Klór ásványi anyag?

  • Sav-bázis egyensúly
  • Gyomorsav-termelés és hatás
  • Só- és vízháztartás

Mennyi szükséges a Klór ásványi anyagból?

A klór szükségletet szoros összefüggésben kell szemlélni a nátriumbevitellel, hiszen a legjelentősebb forrása éppen a konyhasó. Ennek tömegén belül nagyobb arányt képvisel a klór, mint a nátrium, tehát ezzel be is jut a szervezetünkbe megfelelő mennyiségben a klór.

Miben található meg a Klór ásványi anyag?

A klór természetes eredetű élelmiszereink közül legjelentősebb mértékben a konyhasóban fordul elő, és ezzel a mennyiséggel hiánytalanul fedezzük is a szükségletünket belőle.

Napi szükséglet/adagolás
Életkor Szükséglet
(mikrogramm)
férfi
31-60 év 3000
60 év felett 3000
Szükséglet
(mikrogramm)
férfi
Nehéz fizikai munka 3500
Stressz 3000
Dohányzás 3000
Alkohol fogyasztás 3000
Menopauza 3000

Hiányállapotok a Klór ásványi anyag kapcsán

Mai táplálkozásunk mellet hiányállapota nem alakulhat ki.

Túladagolás a Klór ásványi anyag kapcsán

A klór túladagolása természetes úton csak a konyhasó extrém mértékű bevitelével valósítható meg, ekkor sem a klór túladagolása lesz az elsődleges ártalom. Gázhalmazállapotban belélegezve azonnal súlyos mérgezést és károsodásokat okoz.

Kálium – ásványi anyag

A kálium körülbelül 150 grammnyi mennyiségben található meg a szervezetben, szinte kivétel nélkül a sejteken belül, a sejtplazmában oldva található meg. Legfontosabb szerepei a nátriummal együtt az ingerület-átvitel, ennek elengedhetetlen eleme, ezen felül a káliumionok szabályozzák a szervezet vízegyensúlyát (a nátriumionokkal együtt), továbbá a szívritmust.  A nátrium és a kálium egyensúlya szükséges az idegek és az izmok zavartalan működéséhez.

Bevitelével csökkenthető a magas vérnyomás, segít a a salak és méreganyagok kiürítésében, az allergia tüneteinek enyhítésében. Javítja a szellemi teljesítményt, mivel oxigént juttat az agyba.

Cink – ásványi anyag

Fontos szerepe van az anyagcsere-folyamatokban, az enzimrendszerek működésében. Számos enzimnek a részét is képezi. Szükséges
a fehérjeszintézishez, a DNS előállításához. Fontos szerepe van a vér sav-bázis egyensúlyának fenntartásában. A szaporodási rendszer valamennyi szervének kifejlődéséhez elengedhetetlen. A prosztata normális működése csak elegendő cink jelenlétében lehetséges. Elősegíti az inzulin hormon képződését. Szabályozó szerepet tölt be az izmok összehúzódásában, és valószínűleg az agy normális működéséhez is szükség van rá.

A cink mintegy 2-3 grammnyi mennyiségben van jelen az emberi szervezetben, ezen belül is főleg a haj, a szem, és a férfi nemi szervek tartalmazzák. Ezeken kívül a máj, a vesék, az izmok, és a bőr tartalmaz belőle még számottevő mennyiséget. A legfontosabb szerepe azonban mégsem ez, hanem az, hogy az inzulin alkotórészeként a vércukorszint-szabályozásban vesz részt. Az inzulinon kívül mintegy hetvenféle enzimben van jelen.