Archívum: Cikkek

Milyen vitaminokra van szükségünk?

Bizonyos esetekben a szervezetnek szüksége lehet némi ásványi anyag-, nyomelem- vagy vitaminpótlásra – még akkor is, ha egészségesen táplálkozunk.

Amióta édesanyánk először a kezünkbe nyomta a vicces figurákat formázó színes tablettákat, azóta tudjuk, hogy mindennap be kell venni egy multivitamint, mert a szervezetünknek szüksége van ezekre az értékes tápanyagokra. Egy amerikai kimutatás azonban pár hónapja arra az eredményre jutott, hogy azoknál a nőknél, akik napi rendszerességgel szednek multivitamin tablettát, nem csökken a rák vagy szívinfarktus kockázata, és nem élnek tovább sem azoknál, mint akik multivitaminok nélkül élik mindennapjaikat.

A Hutchinson Rákkutató Központ szakértői szerint zöldségekkel és gyümölcsökkel, nem tablettákkal kellene fedeznünk a napi vitaminszükségletünket. Eszerint elképzelhető, hogy több millió ember pazarolja a pénzét valami olyasmire, amire egyáltalán nincs is szüksége?

Ha az egyén étrendje megfelelően van összeállítva, akkor a válasz egyértelmű igen, azaz minden forint fölösleges pénzkidobás volt, amit eddig vitaminokra költöttünk. Az igazság azonban az, hogy néhány kivételtől eltekintve senki nem táplálkozik manapság tökéletesen.

Probiotikumok

A probiotikumok története

Ilja Mecsnyikov (1845-1916) orosz mikrobiológus Pasteur intézetében dolgozott, amikor érdeklődése hirtelen az öregedés vagy még inkább a hosszú élet titka felé fordult. Az ő felfogása szerint a korai öregedésnek és a halálnak az oka az érelmeszesedés, amit a bélben élő “vad, rohasztó baktériumok” termelte mérgek okoznak. Tudomására jutott, hogy Bulgáriában, a hegyi pásztorok között sok a százévesnél is idősebb ember, akik főleg joghurton élnek. Ebből Mecsnyikov arra következtetett, hogy a joghurtban élő tejsavbacilus elpusztítja az általa oly veszedelmesnek vélt rothasztó baktériumokat. Tisztán a joghurtból kitenyésztette a tej alvadását előidéző baktériumfajt, és elkeresztelte bolgár tejbacilusnak, Lactobacilus bulgaricusnak.

Noha a hosszú élet “titkának” a megfejtésében Mecsnyikovot egy kissé elragadta lángoló képzelete, a dolognak mégis volt jelentősége. Egyrészt elindította a joghurtot világkörüli hódító útjára, másrészt felhívta a kutatók figyelmét a bélbaktériumok jelentőségére.