Archívum: Makro és mikroelemek

Taurin – mikro tápanyag

A taurin az emberi szervezetben is előforduló kéntartamú aminosav (az aminosavak a fehérjék alkotórészei), amely legnagyobb mennyiségben az agyban és az idegrendszerben található meg. Az emberi szervezetben kilogrammonként 1 gramm taurin van.

Miben található a Taurin?

Legfőbb forrásai a tenger gyümölcsei (kagyló, rák) és a hal. Az egyéb húsokban és az anyatejben is természetes formában fordul elő. Az anyatejben a második legnagyobb mennyiségben képviselt aminosav.

Mi a Taurin szerepe?

Energiatovábbítóként és méregtelenítőként működik. Stabilizálja a sejtmembránokat és szabályozza a kalciumkoncentrációt. Különböző módokon részt vesz a teljesítmény és az egészség megőrzésének folyamatain, többek közt a folyadékok szintjének szabályozásával az izomsejtekben, az ásványok szállításával, hatásával van az inzulin és az adrenalin szintjére, az anyagcserére, a zsiradékok emésztésére, az immunrendszerre, a koleszterinszintre, a sperma és epe termelésére. Jelenléte elengedhetetlen az idegrendszer optimális fejlődéséhez. Ha a szervezetben alacsony a taurin szint, különböző zavarok jelentkezhetnek, például a szívizom károsodása, a recehártya rendellenes fejlődése és növekedési visszaesések. A taurin az összes, szívben jelenlévő szabad aminosav 50 %-át teszi ki. Pozitív hatást fejt ki a szívizomra és több kutatás során kimutatták, hogy csökkenti a vérnyomást. A taurin segít a sejt belsejében lévő kalcium szintjének szabályozásában. Ha tehát a szervezetben elegendő taurin található, úgy a szív elmeszesedésének veszélye jelentősen csökken. A taurin adagolás a stresszes állapotban lévő, extrém energiát kifejtő szervezet számára, a szellemi tevékenység és a cukorbetegek megsegítésére hasznos.

Kutatási eredmények a Taurin kapcsán

Egy kísérlet során a taurin az inzulin 50%-os kapacitásának megfelelő mennyiségű glükóz bevitelt stimulált a sejtekbe. Egy másik, ugyancsak az inzulint és a taurint összehasonlító kísérlet során a taurin megnövelte a prolin nevű aminosav bevitelét. Érdekes módon az inzulin-taurin kombináció nem hozott jobb eredményt, mint a két anyag egyedül. A glutaminhoz hasonlóan, sokan vélik a taurint is meghatározóan fontosnak a kondíció szempontjából. Bár normális állapotban szervezetünk előállít valamennyi taurint, a hiánya bizonyos szövetek funkcionális elégtelenségében mutatkozik meg.

Lutein – mikro tápanyag

Mi is az a Lutein?

A lutein a béta-karotinnal együtt a karotinoidok nevű vegyületcsoportba tartozik. Fő forrásai a spenót és más sötétzöld leveles zöldségek.

Miben található meg a Lutein?

Főleg a színes zöldségekben, kifejezetten a spenótban, káposztafélékben, de szinte minden zöldségféle tartalmaz belőle többet-kevesebbet. Azt, hogy pontosan mennyi spenótot és más luteindús zöldséget kell fogyasztanunk, hogy a szem idő előtti öregedését megakadályozzuk, még senki sem tudja pontosan. Valójában még kérdés, hogy ezeknek az ételeknek a fogyasztása tényleg növeli-e a védelmet, de az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, a válasz: igen. Lehetséges, hogy a védelem még más anyagokon is múlik, illetve elképzelhető, hogy az eddig azonosítani sikerült anyagok csupán jelzik más, a védelemhez elengedhetetlen vegyületek jelenlétét, amelyeket azonban eddig nem sikerült kimutatni.

Mi a Lutein szerepe?

A lutein és a zeaxantin elnyelik a nap káros ibolyántúli sugarait és semlegesítik a retinában (a szem fényérzékeny részében) lévő szabadgyököket, amivel csökkenthetik a sárgafolt-degeneráció veszélyét, az idősebb korban jelentkező gyakori szembetegség és látásvesztés fő okát. A retina középső területén, az úgynevezett sárgafoltban vagy makulában (a makula latin neve “macula lutea” azaz “sárgafolt”) találhatók a látóideg-végződések a legsűrűbben, ennélfogva ez a terület teszi lehetővé az éleslátást; ezen kívül a sárgafolt tartalmazza a szervezetben a legmagasabb mennyiségben a luteint és a zeaxanthint. A szerepük – legalább részben – az, hogy kiszűrjék azokat a fénysugarakat, melyek a makula degenerációra jellemző homályos látást okozhatják. A lutein és a zeaxanthin sárga festékanyagok (pigmentek), amelyek elnyelik a kék fényt – azt a fényt, amelyik egyébként a szemben károsodást okozhatna. Az emberi szervezet nem tudja a látáshoz nélkülözhetetlen luteint előállítani, ezért azt táplálkozásunkkal kell magunkhoz vennünk.

Kutatási eredmények a Lutein kapcsán

Egy több mint 850 embert vizsgáló amerikai tanulmány szerint azok, akik hetente legalább kétszer fogyasztottak luteinben gazdag zöldségeket, például spenótot és kelkáposztát, fele annyian szenvedtek látásproblémákban, mint azok, akik legfeljebb havonta egyszer fogyasztottak ilyen ételeket. Egy 1999-es amerikai felmérés tanulsága szerint már három hónap alatt kimutatható volt a luteinben gazdag étrend előnye a makula degenerációban szenvedő páciensek körében. Az Egyesült Államokban a szemészek 84%-a javasolja lutein fogyasztását és a szemorvosok 91%-a gondolja úgy, hogy a lutein fontos szerepet játszik a szem egészségének megőrzésében. A szakértők abban egyetértenek, hogy az átlagember étrendjében csak elenyésző mennyiségű lutein szerepel. Ez érthető, hiszen kevesen esznek főtt spenótot és kelkáposztát naponta, de még akár hetente is. Ezért – sok vitaminhoz, antioxidánshoz és nyomelemhez hasonlóan – táplálkozásunk ilyen jellegű hiányosságait ajánlatos luteintartalmú filmtabletta fogyasztásával pótolni. Bár Magyarországon a lutein önmagában tablettaként nem kapható, a modernebb multivitamin-készítményekben (ilyen például az Actival Max ) már megtalálható a lutein.

Likopin – mikro tápanyag

Mi is az a Likopin?

A likopin molekula 40 szénatomot és 56 hidrogénatomot tartalmaz, molekulájában a szénatomok hosszú láncba rendeződnek, aciklikusan, tehát nem ismétlődve. Az úgynevezett karotinoidok családjába tartozó festékanyag, amely antioxidáns hatású. A likopin sok növényben, gyümölcsben, bogyóban előfordul, a paradicsom mellett első helyen a görögdinnye és a csipkebogyó emelhető ki.

Miben található meg a Likopin?

A paradicsom és a piros paprika élénk színéért felelős. Ahogy a karotin narancssárgára színezi a sárgarépát, a sárgadinnyét vagy a sütőtököt, úgy a likopin vörösre festi a zöldségek, gyümölcsök húsát. A vérnarancs például a likopintól piros, és a grapefruit húsa is ennek hatására válik rózsaszínűvé. Kevesen tudják, de a paradicsom eredetileg sárga színe csak évszázados gondos termesztés eredményeképpen lett piros. Ez azért is fontos, mert bár a zöldségek és gyümölcsök színéért felelős karotinoidok családja igen nagy, a likopin antioxidáns hatású festékanyagot a modern ember szinte kizárólag csak a paradicsomból nyeri.

Mi a Likopin szerepe?

A likopin betegségmegelőző (preventív) szerepét számos daganatos megbetegedés kialakulásában statisztikai és kutatási adatok is alátámasztják. Kedvező élettani hatása nagyrészt erőteljes antioxidáns tulajdonságaival magyarázható. A magyar lakosság likopin-ellátottságára vonatkozóan jelenleg nincsenek megbízható adatok. A likopin egészségre gyakorolt hatásait folyamatosan vizsgálják, de az már tudományosan is kimutatható, hogy egy sor krónikus betegség megelőzésében játszhat fontos szerepet, köztük a prosztatarák, a szívbetegségek és az időskori vakság megelőzésében. A likopin antioxidáns hatásával csökkenti a szervezet szemmel látható – bőr ráncosodása – és nem látható idő előtti öregedését.

Kutatási eredmények a Likopin kapcsán

A Harvard egyetem kutatói egy 48 ezer férfi bevonásával hat éve futó vizsgálatban ki tudták mutatni, hogy azoknál a férfiaknál, akik hetente legalább tíz alkalommal ettek olyan ételt, amely paradicsomot vagy paradicsomszószt tartalmazott, 45 százalékkal kisebb eséllyel alakult ki prosztatarák. Akik hetente 4-7 alkalommal ettek paradicsomos ételt, azoknál a tumor kialakulásának esélye további 20 százalékkal alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportnál. Ezen kívül azt is sikerült igazolni, hogy a likopin képes csökkenteni az úgynevezett “rossz” (LDL) koleszterin-szintet, és ennek következtében kisebb a szívbántalmak kialakulásának veszélye.

A rotterdami Erasmus Medical Centre kutatói egérkísérletek során kimutatták, hogy a szintetikus likopin lassítja a daganatos betegség progresszióját. Összehasonlító vizsgálatukban emberi daganatos sejtekkel implantált (tulajdonképpen megfertőzött) egereken tesztelték a szintetikus likopin hatását. Az eredmények szerint a vizsgálati időszak 42. napjára az anyag több mint 50 százalékkal lelassította a daganat kifejlődését. E-vitaminnal kombinálva még hatékonyabbnak bizonyult a kezelés, ebben az esetben 73 százalékos csökkenést tapasztaltak.

Más kutatások viszont arra is rámutattak, hogy napozáskor bőrünkben a bőr likopintartalma az első számú védelmi vonal a napsugár energiája ellen, ezért a likopin fontos szerepet játszik a bőr egészségének és szépségének megőrzésében.

L-karnitin – mikro tápanyag

Mi is az L-karnitin?

Az L-karnitin (4-N-trimetil-hidroxi-vajsav) egy aminosavszármazék, az emberi szervezet által is elállított, természetes anyag. Az L-karnitint több mint 100 éve fedezték fel, ekkor izolálták először izomból és igazolták az izomsejtek működésére gyakorolt hatását. Azóta számos egyéb élettanilag igen fontos hatását mutatták ki a kutatók, így pl. az idegrendszer és a szívizom megfelel működésének fenntartásában játszott nélkülözhetetlen szerepét. Legfőbb szerepét a zsírsavak elégetésében és a sejtek membránjának védelmében igazolták. Tudományos megfontolások alapján ezért étrend-kiegészítként immár több évtizede alkalmazzák szerte a világon. Fogyasztása veszélytelen, nagy mennyiség bevitelénél sem mutattak ki mérgez hatást, hiszen a felesleg kiürül a szervezetünkből.

Miben található meg az L-karnitin?

Az L-karnitin főleg hús- és tejtermékekben fordul el. A napi szükséglet 250-400 mg, ennek töredékét képes az emberi szervezet szintézissel elállítani, ezért fontos hogy a többit táplálékkal vagy étrend-kiegészítkkel pótoljuk.

Mire jó az L-karnitin?

  • Fokozza az izmok erőnlétét és hatékony az izomláz csökkentésében
  • Csökkenti a testzsír mennyiségét
  • Hozzájárul az egészséges szívműködéshez, fokozza a szívizom erőnlétét
  • Termékenység fokozó hatása van férfiakban
  • Csecsemők és kisgyermekek szervezetében korlátozott mérték a karnitin termelése, ezért különösen a terhes és szoptató anyák L-karnitin igénye jelentsen megnő
  • Mivel az L-karnitint elsősorban a hús- és tejtermékek tartalmazzák nagyobb mennyiségben, a vegetáriánus táplálkozás a szervezet L-karnitin szintjének csökkenéséhez vezethet.
  • Az immunrendszer legyengülésével, a krónikus kimerültséggel illetve az idős korral együtt jár a szervezet alacsonyabb L-karnitin szintje.
  • Késlelteti a sejtek öregedési folyamatát

Kutatási eredmények az L-karnitin kapcsán

A zsírsavak oxidációja a mitokondriumokban (a sejtek energiaközpontjaiban) az energiatermelés egyik legfontosabb forrása a szervezetben. Az L-karnitin segít a zsírok energiává alakításában, hiszen a mitokondirum membránjában elhelyezkedve, a zsírok mitokondirumba szállításának legfontosabb eleme. Ezért az elraktározott zsírokból a szervezet több energiához jut, ennek következtében javul az állóképesség, később jelentkezik a fáradtság. Az L-karnitin ezen kívül kapcsolatba lép szervezetünk sejtjeinek membránjával, védi az oxidatív stressz ellen és számos létfontosságú fehérje membránba épülésben vesz részt. Sokrétű élettani szerepe miatt az L-karnitin jótékony hatásait emberben több száz különböző klinikai vizsgálatban tanulmányozták, köztük száznál is több dupla-vak, randomizált, kontrollált vizsgálatban. A klinikai vizsgálatok bizonyítják az L-karnitin jótékony hatását számos kóros állapotban és az egészség fenntartásában, mint pl.:

  • cukorbetegség esetén fellép perifériás idegrendszeri zavarokat csökkenti,
  • öregkori demenciában jótékony hatású,
  • férfiak fertilitási zavaraiban jótékony hatású,
  • növeli a sportolók teljesítményét,
  • pajzsmirigy túlműködés esetén jótékony hatású,
  • növeli a szív funkcióját iszkémiás szívbetegségekben, fokozza a terhelhetőséget,
  • csökkenti a perifériás érbetegség tüneteit,
  • krónikusan hemodializált vesebetegek életminőségét javítja.

Glükozamin – mikro tápanyag

Mi is a Glükozamin?

A szénhidrátok csoportjába tartozó vegyület, melynek molekulájában a szénhidrátokat általánosan alkotó szén, hidrogén és oxigén mellett nitrogént is találhatunk. A csoportot szokták aminocukroknak is hívni, ahol az -amin előtag a nitrogén jelenlétére utal. A rovarok páncélját alkotó kitin tulajdonképpen polimer (rendkívül sok összekapcsolódótt molekula) glükozamin.

Miben található meg a Glükozamin?

A glükozamin természetes anyag, tengeri állatok kitinpáncéljából állítják elő. Érdekesség, hogy az újzélandi taréjos zöld kagylónak több mint 13% a glükozamin tartalma.

Mi a Glükozamin szerepe?

Segíti a súrlódásnak kitett ízületi szövetek működését és a porcszövetek újraképződését. A működő szövetek sejtjei nem tapadnak szorosan egymáshoz, köztük sejt közötti tér található, melyet támasztószövet tölt ki. A támasztószöveteknek két fő alkotója van: a rugalmas (elasztikus) rostok és a glükozamin. A rugalmas rostok keresztül-kasul futva térhálós szerkezetet hoznak létre, ami az adott szövetféleség vázát alkotja. Ennek a tárhálónak az üregeit töltik ki a glükozaminok, az összetett cukor- és fehérjemolekulák, a proteoglykánok. Minden glükozamin molekula 2-3 vízmolekulát köt magához, így alakulnak ki a sejt közötti vízterek, melyekben gyakorlatilag “úszkálnak” a működő (funkcionális) sejtek. Ezen sejtek anyagcseréje (tápanyagok és oxigén odajutása, salakanyagok és szén-dioxid eltávolítása) a sejt közötti víztereken keresztül történik, ezek vannak kapcsolatban a legapróbb vérerekkel, a kapillárisokkal. A glükozaminnak azonban nemcsak statikai – az adott szövetféleség rugalmasságát biztosító – szerepe van, hanem az anyagcsere-folyamatban mint tápanyag is részt vesz, tehát egy része folyamatosan elhasználódik. Mivel a glükozamint a szervezet saját maga nem állítja elő, elengedhetetlenné válik rendszeres pótlása. Kis mennyiségben glükozamin a legtöbb táplálékban megtalálható, azonban igazán gazdag forrást a tengeri eredetű élelmiszerek jelentenek, azon belül is a kagylók. A sejt közötti vízterek mennyisége a kor előrehaladtával csökken (kiszáradás, ráncosodás), akárcsak a szövetek rugalmassága, ami az ízületek esetében a legszembetűnőbb: fokozatosan a mozgásképesség jelentős csökkenéséhez vezet.

Kutatási eredmények a Glükozamin

Egy hazai vizsgálatba 163 térdartrózisos beteget vontak be. Akik glükozamin-szulfát-kezelésben részesültek, azoknál kilenc hónap után lényegesen enyhült a fájdalom, mellékhatás pedig nem lépett fel.

Ginzeng – mikro tápanyag

Mi is a Ginzeng?

A ginzeng a Koreai-félsziget északi, és Kína északkeleti részének (Mandzsúria) magashegyi vidékeiről származik, de néhol vadon is előfordul. Magassága 40-60 cm közötti, de az 1 métert is elérheti. Egyenes szárának színe vöröses, minek csúcsán helyezkedik el az öt fordított tojás alakú levélkéből álló összetett levél. Virágzata ernyős, rózsaszín virágaiból borsó nagyságú, fényes, piros termések fejlődnek. Gyökerei elágazók, a főgyökérből vastagabb oldalhajtások és hajszálgyökerek ágaznak le. Némely gyökér formája emberalakra emlékeztető. A legkeresettebb és legjelentősebb kínai vagy koreai ginzeng mellett más ginzengfajokat is termesztenek, mivel az előbbiek természetes állományai erősen megritkultak. A növény Kelet-Ázsiában rendkívüli tiszteletnek örvend, egy-egy nagyméretű gyökér rendkívüli és értékes ajándék.

Mely részét használjuk a Ginzengnek?

A gyökerét, legtöbbször porrá őrölve, vagy a hatóanyag-tartalmát kivonva. A fehér ginzenggyökeret a betakarítás után közvetlenül kén-dioxiddal fehérítik, majd ezt követően napon vagy mesterséges hőt alkalmazva szárítják. A vörös ginzenggyökeret úgy készítik, hogy a begyűjtött gyökereket szárítás előtt forró gőzzel kezelik.

Mire jó a Ginzeng?

A kínaiak jensen-nek, ’embergyökérnek’ is hívják a ginzenget alakja miatt. Ez az elnevezés abból a szempontból is találó, hogy az ember mennyiféle bajára orvosság ez, a napjainkban nálunk is egyre inkább elismert gyógynövény. Két fajtája ismeretes, a kínai és a szibériai ginzeng. Mint tudjuk, a stresszre adott első és természetes reakció, hogy a mellékvese felkészíti a szervezetet a küszöbön álló “veszélyre”. A mellékvese ilyenkor adrenalint és úgynevezett stresszhormonokat bocsát ki. Kóros állapot akkor alakul ki, ha ez a válaszreakció túl hamar következik be, illetve túl sokáig áll fenn. A ginzeng jótékony hatást fejt ki a mellékvesére, növeli annak a tónusát és elősegíti megfelelő működését, ily módon biztosítja a szervezet stresszel szembeni ellenállását.

Kitűnően alkalmazható a legyengült vagy lábadozó betegek erejének helyreállítására, energiateltség érzésének növelésére, szellemi és testi teljesítmények fokozására. Olyan speciális immunsejtek termelődését serkenti, amelyek feladata a szervezetbe jutó, ártalmas vírusok és baktériumok elpusztítása. Általában normalizáló funkciója van, az egész szervezetet erősíti tekintet nélkül a kórállapot irányára, tehát, ha kell, stimulál, de szükség esetén nyugtat és csillapít. A szibériai ginzenget enyhébb esetekre szokták javasolni, de amikor a mellékvese működése legyengül, azaz a szervezetben már egyértelműen jelen vannak a stressz hatásai, a kínai ginzeng fogyasztása ajánlott.

Egyes vélemények szerint az izmok működésére, azok energia-felhasználására is kedvező hatással van, ezért szed sok testépítő és hosszútávfutó ginzeng gyökeret. Késlelteti a fáradtságérzetet, sőt az endorfin, a “boldogsághormon” termelését is fokozza.

Béta-karotin

Mi is az a Béta-karotin?

A béta-karotin adja a sárgarépa, a sütőtök és a sárgadinnye jellegzetes színét, de megtalálható a tojássárgájában is. A vegyület a karotinoidok nagy családjába sorolható (ennek névadója is), alapja az úgynevezett izoprénváz. A béta-karotin az A-vitamin provitaminja (másnéven elővitaminja). Ez azt jelenti, hogy belőle A-vitamin (retinol) képződik, amit a szervezet hasznosítani tud. A karotinoidokat már a XIX. században sikerült elkülöníteni és az 1950-es évek óta állítják elő őket élelmiszer színezékek előállítására.

Miben található meg a Béta-karotin?

Sárgarépában – vágja rá mindenki. Igen, ott is, de szinte minden színes zöldségben. Főleg a sárga vagy piros színűekben, de az említetteken túl előfordulnak a falevelekben is. Ezekben a zöld színű klorofill azonban eltakarja a jellegzetes sárga színt, amely azonban megjelenik ősszel, amikor a klorofill elbomlik.

Néhány zöldségféle béta-karotin tartalma:

  • sárgarépa 6,6 mg
  • spenót 4,9 mg
  • brokkoli 1,5 mg
  • mangó 2,9 mg
  • őszibarack 0,5 mg
  • sárgadinnye 2,0 mg

Mi a Béta-karotin szerepe?

“Aki sok répát eszik, jól tud majd fütyülni” – mondják sokan. Ez is igaz, de a béta-karotin nagy előnye nemcsak erre korlátozódik. Az A-vitamin legfontosabb forrása, hiszen a szervezet ezt a vitamint tudja előállítani belőle, és felesleg esetén elraktározódik. A szervezet a béta-karotint szükség szerint A-vitamin alakítja át (egységnyi mennyiségű A-vitamint hatszor annyi béta-karotinból állít elő). A vitamin fontos a jó látás és a nyálkahártyák egészsége szempontjából, de mivel zsírban oldódik, túladagolása – és ez a táplálékkal bevitt vitaminra is vonatkozik – mérgező lehet, így biztonságosabb a béta-karotin fogyasztása. Az A-vitamin hiányának az egyik legelső tünete a farkasvakság. A szem képtelen alkalmazkodni a gyenge fényhez, ha az ideghártya fény- és színérzékelő receptoraihoz szükséges retinol (A-vitamin) nincs jelen. A vitamin hiánya esetén már napi egy sárgarépa is elegendő lehet a szürkületi látás helyreállításához. A fejlődő világban a 21 év alattiak körében előforduló vakság leggyakoribb oka az A-vitamin-hiány.

A karotinoidok antioxidánsként viselkednek, ezért csökkenthetik a rák bizonyos fajtáinak kockázatát. Egyes kutatások szerint a béta-karotinban gazdag étrenddel csökkenhet a tüdő-, bőr-, gyomor-, vastagbéldaganatok száma. A béta-karotint margarinok, vajak, jégkrémek és üdítőitalok színezésére használják. Előnye más színezékekkel szemben, hogy szervezetbarát.

Kutatási eredmények a Béta-karotin kapcsán

Felmérések szerint a karotinoidok csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek előfordulási arányát és jó hatással vannak a koleszterin szintre. A C-vitaminnal együtt fogyasztott nagyobb mennyiségű béta-karotin a szürke hályog megelőzésében játszik szerepet.

Egyes vizsgálatok szerint azoknál a népcsoportoknál, amelyek étrendjében sok a karotionoidban gazdag gyümölcs és zöldség, kisebb a daganatos megbetegedések – különösen a tüdőrák aránya. Az étrendi béta-karotinról kimutatták, hogy nagy mennyiségben csökkenti a hámeredetű – tüdő, bőr, méhnyak, légutak, gyomor-, vastagbél – daganatok számát.

Amerikai kutatók több embercsoportot vizsgáltak. Azoknál, akiknek vérében a legalacsonyabb karotinszintet mérték, négyszer nagyobb volt a valószínűsége a tüdőrák kialakulásának, mint a többieknél, pedig a két csoport között mindössze napi egy sárgarépa béta-karotintartalma volt a különbség! Egy másik kísérletben kétezer emberen 19 éven át követték a táplálkozási szokások és a tüdőrák összefüggését. A 30 éve dohányzó férfiaknál, akik átlag a legkevesebb béta-karotint ették, szemben a legtöbbet fogyasztókkal, nyolcszor nagyobb volt a tüdőrák kialakulásának veszélye. A már több éve nem dohányzó embereknél is hasonló eredményt találtak. A magas karotintartalmú táplálkozás a hasnyálmirigy -, a gége-, a nyelőcső-, a prosztata-, a húgyhólyagrák ritkább előfordulásával is összefüggésbe hozható.

Makro és mikroelemek

Vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek – kapkodjuk fejünket a nevek s számok tengerében. Ki tud kiigazodni azon, hogy mik is azok a nyomelemek, mit nevezünk makro– és mit mikroelemnek? Mennyit kell belőlük fogyasztanunk? Cikkünkben minderre fény derül.

Mineráliák

Elegánsan e névvel is szoktuk illetni az ásványi anyagokat, melyek szervezetünk számára fontosak. Mégis, melyek ezek az elemek, akár kémiai, akár biológiai valójukban is? Nos, szervezetünk számára – némi túlzással – szinte minden nem radioaktív kémiai elem fontos, kivéve talán a gáz halmazállapotúakat. Életfolyamatainkban főleg fémes elemek (vas, nátrium, kalcium) vesznek részt, de nem egyszer találkozhatunk nem fémes mineráliákkal (szilícium, bór) vagy éppen a hétköznapi életben gázként ismert klór vagy fluor sem nélkülözhetetlen.

Néha viszont egészen meglepő, inkább mérgező tulajdonságaikról ismert elemeket is felfedezhetünk a listán: ki gondolná, hogy higanyra, kadmiumra, arzénra éppúgy szükségünk van, mint ólomra vagy éppen rézre. De nem kivételek a furcsaságok listáján a nemesfémek sem: az ezüst és az arany feltételezhetően szerepel bizonyos anyagcsere-folyamatokban.

A fentiek – no és persze a táplálkozástudományi kutatások alapján is – elmondhatjuk, hogy az ásványi anyagok tulajdonképpen anyagcserénk minden fázisában, folyamatában szerephez jutnak. Fontos azt is ismerni, hogy egy-egy ásványi anyag általában több folyamatban is részt vesz.

Vegyük például a kalciumot! A csontok fő építőanyaga, de találkozunk vele az idegi ingerületek vezetése, az izmok összehúzódása, és a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartása kapcsán is. Az ásványi anyagok szerepe tehát igen sokrétű. Nézzük meg a legfontosabbakat!

Csontváz

Csontjaink vázának, végső soron a csontváznak felépítésében jó pár ásványi anyag részt vesz. A szakirodalomban gyakran titulálják őket strukturális elemeknek, hiszen csontokat, fogakat építenek fel. Mindenki tud példát hozni rájuk, hiszen kinek ne volna ismerős a kalcium vagy a foszfor jelentősége? Igen, valóban ők alkotják legnagyobbrészt a csontokat és a fog cementállományát, de ne feledkezzünk el a magnéziumról vagy éppen a kénről sem. Az állandó építő-lebontó folyamatok révén nagyobb mennyiség ürül a szervezetünkből naponta, és természetesen egészségünk érdekében pótolni kell őket.

Mitől piros a vér?

Egy másik érdekes anyag, a vas. Szerepe az oxigénszállításban közismert. E számunkra nagyon hasznos tulajdonságát két- és háromértékű ionos alakjának köszönheti. A vas a vörösvértestekben található hemoglobin nevű vegyületben lelhető fel, és amikor két vegyértékkel rendelkezik, könnyen köt magához egy oxigénmolekulát. Ilyen állapotában szép élénkpiros színű, ettől lesz az artériás vér világospiros. Ha a sejtek között leadta oxigénjét, helyébe hármas kötéssel egy széndioxid molekulát köt meg, amitől színe barnássá válik, így a vénás keringésben egészen sötétvörös vért láthatunk. A vas részt vesz még az idegrendszer működésében és a szaporodásban, csecsemő- és kisgyermekkorban a tanulás és az intelligencia fejlődését alapvetően meghatározza.

Száguldó hormonok

Az ásványi anyagok egyike-másika hormonális szabályozásunkban is részt vesz. Pajzsmirigyproblémákkal küszködők rögtön rávágják, hogy persze, a jódra nekik nagyon fontos figyelni. A pajzsmirigy hormonjainak szintetizálásában a jód központi szerepet tölt be, hiányában nem is képződik a tironin és tirozin nevű hormon, melyek anyagcserénkben a szervezet energiafelhasználását és hőháztartását szabályozzák. Lehet, ezek után már meg sem lepődünk, ha egy másik nagyon fontos hormonnál is találunk egy ásványi anyagot: az inzulin, amely a szénhidrátok felvételét, végső soron a sejtek energiaellátását biztosítja, cink nélkül elképzelhetetlen.

Párosan szép az élet…

Bizony, néha az ásványi anyagok a vitaminok életébe is beleszólnak, de igaz ez fordítva is. A B12-vitamin egészen pontosan egy fémvegyület, kémiai nevén ciano-kobalamin. Jó logikájú olvasóink már ki is találták, hogy itt a kobalt játszik központi szerepet. A vitaminok viszont duplán is “meghálálják” ezt a kölcsönt, például a vas felszívódásánál, amelynél a C-vitamin segédkezik, a kalcium csontokba való beépülését pedig a D-vitamin mozdítja előre.

Makro és mikro

Elérkeztünk végül ahhoz a kérdéshez is, hogy melyik elemből mennyi is szükséges. Természetesen itt nem fogunk számadatokat felsorakoztatni, hiszen azt mindenki elolvashatja az adott ásványi anyag oldalán. Ezek helyett inkább néhány fogalmi kérdést szeretnénk megvilágítani: mit nevezünk ásványi anyagnak, mit makro- és mit mikrolemnek vagy éppen nyomelemnek.

Mik is azok az ásványi anyagok?

Ásványi anyagokon mennyiségre való kitétel nélkül minden olyan anyagot értünk, melyek energiát nem szolgáltatnak, nem vitaminok (tehát nem szerves vegyületek), nem toxikusak (legalábbis szokásos mennyiségükben) a szervezet számára, viszont valamilyen mértékben szükségesek a zökkenőmenetes működéshez.

Makroelemen azt az ásványi anyagot értjük, amely szervezetünk számára naponta néhány száz milligramm vagy éppen néhány grammnyi mennyiségben szükséges. Ilyen elemek többek között a kalcium, a foszfor, a nátrium és a kálium.

Mikroelemnek nevezzük azt az ásványi anyagot, amelyből naponta néhány milligrammra vagy még annál is kevesebbre van szükségünk. Ezek közül példaként emelhető ki a vas vagy a cink. Nyomelemek azok a mikroelemek, amelyek valóban csak nyomokban fordulnak elő a szervezetben, nem is kell őket mindennap felvenni. Nagyon sokszor a mikroelem és a nyomelem fogalma összemosódik. A szelén vagy az alumínium leginkább ezek közé sorolható.

Csak a teljesség kedvéért álljon itt egy felsorolás az emberi szervezetben eddig kimutatott ásványi anyagokról:

Esszenciális, azaz feltétlenül szükséges makroelemek: kalcium, foszfor, nátrium, kálium, magnézium, klór, kén.

Esszenciális mikroelemek: vas, réz, kobalt, cink, mangán, jód, molibdén, fluor, szelén, króm. Valószínűleg esszenciális mikroelemek: nikkel, ón, szilícium, vanádium. Ismeretlen funkciójú nyomelemek: alumínium, kadmium, ólom, arzén, bárium, stroncium, higany, ezüst, arany, antimon.

A makro- és mikroelemekről részletesen

Béta-karotin

Ginzeng – mikro tápanyag

Glükozamin – mikro tápanyag

Likopin – mikro tápanyag

L-karnitin – mikro tápanyag

Lutein – mikro tápanyag

Taurin – mikro tápanyag

Mennyi vitamint és ásványi anyagot fogyasszunk?

Erre a kérdésre nagyon nehéz egzakt választ adni. Létezik irányadó mérték: az ajánlott napi adag (angol rövidítéssel: RDA) fogalma, ez azonban akár országról országra is változó lehet, mi több, többnyire évtizedekkel ezelőtt állapították meg és a szakemberek nagy részének véleménye szerint ez a dózis a mai világban általában már nem elegendő. További, hasznos információt a tudástárban talál!