Tag Archives: ásványi anyag

Ezüstkolloid

Az ezüstkolloid igen finom ezüstrészecskékből álló, tiszta vizes oldat. A jó minőségű ezüstkolloid oldatban még hosszabb állás után sem látható semmilyen zavarosodás, kicsapódás vagy üledék. Nem tartalmaz vegyszert, stabilizátort, kötőanyagot, festéket vagy bármilyen más adalékanyagot. Belsőleg és helyileg egyaránt alkalmazható.

Az ezüstkolloid hatását ahhoz hasonlíthatjuk, mintha egy kiválóan működő második immunrendszer létezne bennünk. A  baktériumokba, vírusokba, gombákba és élősdikbe kerülve gátolja azoknak az enzimeknek a hatását, amelyek az egysejtűek anyagcseréjében vesznek részt, így a kórokozó pusztulását okozza. A vírusok fehérjeburkába behatolva károsítja azok szerkezetét,
megakadályozza szaporodásukat, és elősegíti kiürülésüket a szervezetből. Az ezüstkolloid több mint 600-féle kórokozó elpusztítására
képes. Elsősorban a vékonybélből szívódik fel, így nem károsítja a vastagbélben élő, szervezetbarát baktériumokat.

Kobalt – ásványi anyag

Alkotórésze a B12-vitaminnak. Nélkülözhetetlen a vörösvértestek képződéséhez. A szervezet nem képes előállítani, ezért táplálékkal kell bejuttatni.

Amit az étrend-kiegészítőkről tudni érdemes!

Mit is jelent a vitamin és az étrend-kiegészítő egyáltalán? Mindenekelőtt járjuk körbe a vitamin fogalmát. Tudnunk kell, hogy maga a vitamin szó ezt jelenti: az élethez szükséges anyag.

Vitaminnak, vitaminoknak nevezhetjük azokat a szerves anyagokat, amelyek elengedhetetlenek az élő sejtekben zajló anyagcsere-folyamatokhoz és közreműködnek azoknak a biokémiai folyamatoknak a szabályozásában, amelyek során a táplálék hasznosul a szervezetben, valamint belőle energia keletkezik.

A vitaminok többféleképpen csoportosíthatók. Mindössze két vitaminról, a D-vitaminról és a K-vitaminról tudjuk, hogy szervezetünk képes az előállításukra, a többi vitamint azonban ételeinkkel és étrend-kiegészítőkkel kell bejuttatnunk a szervezetünkbe. Abban az esetben ha akár csak egy fontos vitamin, ásványi anyag, vagy nyomelem hiányzik a szervezetünkből, esetleg a szükségesnél kevesebb van belőle, akkor károsodnak a szervezet egészséges élettani folyamatai. Először különböző panaszok jelentkeznek, majd később akár hiánybetegségek is kialakulhatnak. Jó tudni, hogy már egy vitamin-hiányában is vitamin-hiányállapotról beszélünk!

Miért szedjük a vitaminokat?

Felmerülhet a kérdés, egyáltalán miért van szükség vitaminok és más étrend- (vagy táplálék-) kiegészítők fogyasztására?

Még ma is sokszor hallhatjuk képzett, szakmájuk fejlődésével lépést tartó orvosoktól is, hogy általában felesleges étrend-kiegészítőket szedni, hiszen ha valaki kiegyensúlyozottan, egészségesen táplálkozik, akkor valamennyi szükséges vitamin, ásványi anyag és nyomelem a megfelelő mennyiségben bekerül a szervezetébe.

Sajnos egyértelmű azonban, hogy ez az álláspont már túlhaladottnak számít, több okból kifolyólag is.

Miért? Táplálékaink ma már messze nem olyan minőségűek, mint amilyenek egy-két évszázaddal, vagy akár 1-2 évtizeddel ezelőtt fogyasztottunk. A termőföldek is alapvető hiányosságokban szenvednek, az ilyen, sok esetben silány termőtalajról pedig következetesen nem nőhetnek ki teljes értékű növények.

Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a korszerű mezőgazdaságban alkalmazott különféle vegyszerek (növényvédő és gyomirtó készítmények) nagyon is károsító hatásáról sem. A károsító hatáshoz természetesen nagyban hozzá járul annak a levegőnek és víznek a minősége, amely napjainkban már sok mindennek nevezhető, éppen csak tisztának, vagy az egészségre ártalmatlannak nem. Nem nehéz elképzelni, hogy az a zöldség, vagy gyümölcs, amely szennyezett talajon terem, hasonlóan “tiszta” vízzel öntözik (manapság az esővíz sem olyan tiszta, mint évtizedekkel ezelőtt) és szennyezett levegő veszi körül, szolgálhat-e a tápanyagok kifogástalan, vagy akár megfelelő forrásául?

A fentiekre a válasz nyilvánvaló és ez még nem minden. A mai kor embere másképpen él, mint az ősei: Soha nem ér teendői végére, rohan, erősen stresszel és természetesen ugyanaz a levegő és víz szolgál számára is, mint amely a növényeknek. A modern ember mindezek felett általában helytelenül lélegzik; felületesen, kapkodva és hibásan táplálkozik, továbbá gyakran tér be a gyorséttermekbe, ahol egészségesnek aligha nevezhető ételeket vesz magához, alig-alig mozog, gyakran nyúl az alkohol, a cigaretta, esetleg valamilyen tudatmódosító szer után. Az csak hab a tortán, hogy ha megfájdul valamije, azonnal bekap egy szem gyógyszert: amikor nem tud elaludni, „természetesen” az altatót hívja segítségül.

Az ember általában nem is gondol arra, hogy a gyógyszerrel többnyire csak a tüneteit nyomja el, a tüneti kezelés viszont a baj okát nem szünteti meg; ezzel ellentétben gyakran szintetikus, testidegen anyagot juttat be a szervezetébe. Érdemes még megemlíteni a gyógyszerek gyakori mellékhatásait és azok következményeit.

Egy önmagáért beszélő, elég riasztó adat: A Nagy-Britanniában nemrég végzett tudományos kutatás eredményei szerint 18. 820 kórházi felvétel közül 1.225 volt bizonyíthatóan kapcsolatba hozható valamilyen gyógyszer-mellékhatással, vagyis a kórházba került betegek 6,5%-a gyógyszer-mellékhatás miatt került oda! (A cikket 2004-ben az egyik legtekintélyesebb orvosi szaklap, a British Medical Journal közölte.) Gyaníthatóan hazánkban (sem) javult a helyzet azóta.

Környezetünk telis-tele van az egészségre ártalmas elektro- mágneses sugárzást kibocsátó eszközökkel, mint amilyen a televízió, a számítógép monitorja, a mikrohullámú sütő és a mindenki zsebében ott lapuló mobiltelefon. Ha valaki azt mondja, hogy „élni sem tud nélkülük”, nem is gondol rá, hogy kétségtelenül az igazat fogalmazza meg!

A fentiekben vázolt tények és káros folyamatok külön-külön és együttesen is a sejtkárosító szabad gyökök fokozott képződéséhez, ezen felül pedig az egészség korai megromlásához vezethetnek. Talán nem véletlen az sem, hogy miért olyan sok napjainkban a „civilzációs betegség”: az allergiás, asztmás vagy más betegségben szenvedő gyermek.

Lassan talán mindenki számára világossá válik, hogy a mai kor emberének őseihez képest jóval több vitaminra, ásványi anyagra és nyomelemre van szüksége. Amikor valaki erre rádöbben, természetessé válik számára, hogy a tudatos és egészséges táplálkozás mellett étrend-kiegészítőket szedjen. Ezzel azonban még mindig nem tett meg mindent az egészségéért, hiszen a helyes életmódra, a rendszeres mozgásra és lazításra (pihenésre) ugyancsak szüksége van, de kétségtelen, hogy egy fontos lépéssel előbbre jutott.

Vízben és zsírban oldódó vitaminok

A vitaminokat általában aszerint csoportosítják, hogy vízben, vagy zsírban oldódnak-e. Ezzel mindenkinek tisztában kell lennie, hiszen a vízoldható (vagy vízoldékony) vitaminok szervezetben fel nem használt része a bevitel után néhány órával már kiürül a vizelettel, ellentétben a zsírban oldódó vitaminokkal, melyek hosszabb ideig elraktározódnak. A vízoldékony vitaminok esetében tehát különösebb kockázat nélkül, általában emelt dózist is bevehetünk, míg a zsíroldékony vitaminok esetében feltétlenül nagyobb körültekintés szükséges. A zsíroldékony vitaminokat hosszabb időn át, folyamatosan nem szabad szedni, mert azok könnyen felhalmozódhatnak, és vitamin-túladagolás következhet be.

Könnyű megjegyezni, mely vitaminok tartoznak a zsíroldékony vitaminok közé: az A-vitamin, a D-vitamin, az E-vitamin, az F-vitamin és a K-vitamin: Az összes többi vitamin vízben oldódik. A vízben oldódó vitaminoknál is akad egy kivétel: ez a B12-vitamin, amely hosszabb ideig is megmarad a szervezetben.

Gyógyszerrel együtt vagy külön-külön fogyasszuk a vitaminokat?

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy alkalmazhat-e és egyáltalán célszerű-e étrend-kiegészítőt szedni esete, vagy állandó gyógyszerfogyasztás mellett? Általános alapelv, hogy az orvos által felírt gyógyszert ne helyettesítsük étrend-kiegészítővel, vagy ha mégis ez a szándékunk, beszéljük meg a kezelőorvossal!

Ha jól választunk, vagyis az étrend-kiegészítővel elérjük a kívánt gyógyhatást hatást, akkor nagy valószínűséggel szükség lehet a korábban beállított gyógyszeradagolás módosítására is. Szintén fontos szempont, hogy az étrend-kiegészítők elsősorban egészségünk fenntartására, illetve a betegségek megelőzésére valók.

A vitaminok használhatók a gyógyulás meggyorsítására is, de elsősorban kiegészítő terápiaként.

Tudni kell, hogy a legtöbb étrend-kiegészítőt étkezés közben vagy utána célszerű bevenni, mert az ilyenkor aktívabb emésztési és felszívódási folyamatok miatt a hatóanyag hatékonyabban hasznosul. Ezzel szemben az üres gyomorra bevett étrend-kiegészítő gyorsan áthaladhat az emésztőrendszeren és eközben esetleg félig, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem hasznosul.

Néhány étrend-kiegészítő kapcsán azonban itt is előfordulhat kivétel: a ginzeng reggel, éhgyomorra bevéve fejti ki a legjobban állóképességét fokozó, élénkítő hatását. Javára írható még, hogy természetesen sokkal egészségesebb, hasznosabb, mint a kávé, vagy a szintetikus energiaitalok!

Az egyes étrend-kiegészítők között ismertek kölcsönhatások is, amelyek egyaránt lehetnek kedvezőek és kedvezőtlenek is. A ginzengnél maradva pl., a C-vitamint együtt ne vegyünk be, mert gyengítik egymás hatását. Hasonló a helyzet a vassal és az E-vitaminnal is. Ismeretes a szinergizmus jelensége is, amely azt jelenti, hogy egyes vitaminok és ásványi anyagok egyszerre elfogyasztva erősítik egymás jótékony hatását. Ilyenek pl. az E-vitamin és a szelén.

Ugyancsak lényeges, hogy a gyógyszereket ős az étrend-kiegészítőket soha ne vegyük be egyszerre. Ilyenkor ugyanis bármelyik csökkentheti a másik hatását, illetve kedvezőtlen kölcsönhatásba léphetnek egymással. Ezért aki gyógyszert szed, vegye be a megszokott időpontban, a táplálék-kiegészítők szedésével pedig várjon még egy-másfél órát.

Egyben, vagy darabokban érdemes a vitaminokat fogyasztani?

Néhány étrend-kiegészítő fogyasztásakor kifejezetten sok folyadékot szükséges elfogyasztani. Különösen igaz ez akkor, ha az adott készítmény méregtelenítő hatású, hiszen ilyenkor szükség van a vízben oldódó méreganyagok „kimosására”, eltávolítására.

A vitaminokat és ásványi anyagokat – mint étrend kiegészítőket – általában célszerű egészben lenyelni, mert darabokra törve könnyebben megemésztődnek, szívódnak fel, így rövidebb idő alatt ürülnek ki a szervezetből. A kapszulás kivitelű készítmények kapszuláját sem célszerű szétszedi, vagy ha ezt mégis megtesszük, számolnunk kell azzal, hogy a hatóanyagai nem az emésztőrendszer azon részén szívódik fel, ahol ez a késleltetve történne meg. Az étrend kiegészítő kapszula többnyire arra való, hogy a benne lévő hatóanyagot megvédje a gyomorsav roncsoló hatásától, vagy, hogy a hatóanyag a gyomor pH-értékét megváltoztatva ne okozzon gyomorégést. Ékes példa erre a fokhagyma kapszula.

Hatványozottan igazak a fent leírtak  az olyan korszerű készítményre, amelyek folyamatos felszívódásúak és a bevételtől számított 10-18 órán át megfelelő szintet biztosítanak a vérben.

Melyik vitaminkészítményt válasszuk?

Mint az élet minden területén, itt sem feltétlenül az árnak (kellene) dominálnia, feltétlenül ügyeljünk az adott étrend-kiegészítő jó minőségére! Az olcsóbb készítmények ugyanis nem mindig megfelelő minőségben és kémiai kötésben tartalmazzák a hatóanyagokat, így azok hasznosulása sem mindig megfelelő, vagy egyáltalán történik meg. Sokan nem is tudják, hogy a fémionok akkor szívódnak fel a legjobban, ha szerves savakkal alkotott, úgynevezett kelátkötésben vannak.

A szervetlen kötésű fémek felszívódása nem megfelelő, és ráadásul nem ott történik, ahol ez a szervezetnek ez a legelőnyösebb lenne. A szerves kelátkötésű vas pedig – főleg ha C-vitaminnal együtt kerül be a szervezetbe – kiválóan hasznosul, és nincs semmilyen további mellékhatása

Mennyi vitamint és ásványi anyagot fogyasszunk?

Erre a kérdésre nagyon nehéz egzakt választ adni. Létezik irányadó mérték: az ajánlott napi adag (angol rövidítéssel: RDA) fogalma, ez azonban akár országról országra is változó lehet, mi több, többnyire évtizedekkel ezelőtt állapították meg és a szakemberek nagy részének véleménye szerint ez a dózis a mai világban általában már nem elegendő. További, hasznos információt a tudástárban talál!

Magyarországon a C-vitaminból napi 60 mg az ajánlott adag, ennek az egészségre gyakorolt hatása elenyésző, talán a hiánybetegség, a skorbut megakadályozásához éppen elég lehet, azonban jól tudjuk, hogy egyetlen szál cigaretta elszívása akár 100 mg C-vitamint is leköthet/tönkre a szervezetünkben. Ez esetben vajon elegendő lehet a 60 mg C-vitamin?

A gyártó minden esetben köteles az étrend-kiegészítők dobozának címkéjén a napi ajánlott adagot feltüntetni, méghozzá a forgalomba hozatal országában érvényes jogszabályoknak megfelelően. Minimum ennyit tehát nyugodtan elfogyaszthatunk bármilyen készítményből, de ne áltassuk magunkat, ettől még az étrend-kiegészítők jótékony hatása aligha fog érvényesülni.

Éppen a fent leírtakra való tekintettel a táplálkozástudományi szakemberek megalkották az optimális napi adag (angol rövidítésén: ODA) fogalmát, amely jóval meghaladja az RDA szintjét. Ez a mérték azonban még nem tart ott, hogy az ODA adagolási irányelv mérvadónak számítana.

Kérdéseinkkel forduljunk tehát bizalommal az étrend-kiegészítők témakörében jártas orvoshoz, természetgyógyászhoz, dietetikushoz. Hasznos lehet ha az Interneten is körülnézünk, de azért ne vegyük készpénznek, amit ott találunk, hiszen a piaci szempontok és az értékesítés nyomás gyakran sokkal erősebb, mint az egészségvédelem diktálta megfontolás.

Kapcsolódó cikkek:

Makro és mikroelemek

Vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek – kapkodjuk fejünket a nevek s számok tengerében. Ki tud kiigazodni azon, hogy mik is azok a nyomelemek, mit nevezünk makro– és mit mikroelemnek? Mennyit kell belőlük fogyasztanunk? Cikkünkben minderre fény derül.

Mineráliák

Elegánsan e névvel is szoktuk illetni az ásványi anyagokat, melyek szervezetünk számára fontosak. Mégis, melyek ezek az elemek, akár kémiai, akár biológiai valójukban is? Nos, szervezetünk számára – némi túlzással – szinte minden nem radioaktív kémiai elem fontos, kivéve talán a gáz halmazállapotúakat. Életfolyamatainkban főleg fémes elemek (vas, nátrium, kalcium) vesznek részt, de nem egyszer találkozhatunk nem fémes mineráliákkal (szilícium, bór) vagy éppen a hétköznapi életben gázként ismert klór vagy fluor sem nélkülözhetetlen.

Néha viszont egészen meglepő, inkább mérgező tulajdonságaikról ismert elemeket is felfedezhetünk a listán: ki gondolná, hogy higanyra, kadmiumra, arzénra éppúgy szükségünk van, mint ólomra vagy éppen rézre. De nem kivételek a furcsaságok listáján a nemesfémek sem: az ezüst és az arany feltételezhetően szerepel bizonyos anyagcsere-folyamatokban.

A fentiek – no és persze a táplálkozástudományi kutatások alapján is – elmondhatjuk, hogy az ásványi anyagok tulajdonképpen anyagcserénk minden fázisában, folyamatában szerephez jutnak. Fontos azt is ismerni, hogy egy-egy ásványi anyag általában több folyamatban is részt vesz.

Vegyük például a kalciumot! A csontok fő építőanyaga, de találkozunk vele az idegi ingerületek vezetése, az izmok összehúzódása, és a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartása kapcsán is. Az ásványi anyagok szerepe tehát igen sokrétű. Nézzük meg a legfontosabbakat!

Csontváz

Csontjaink vázának, végső soron a csontváznak felépítésében jó pár ásványi anyag részt vesz. A szakirodalomban gyakran titulálják őket strukturális elemeknek, hiszen csontokat, fogakat építenek fel. Mindenki tud példát hozni rájuk, hiszen kinek ne volna ismerős a kalcium vagy a foszfor jelentősége? Igen, valóban ők alkotják legnagyobbrészt a csontokat és a fog cementállományát, de ne feledkezzünk el a magnéziumról vagy éppen a kénről sem. Az állandó építő-lebontó folyamatok révén nagyobb mennyiség ürül a szervezetünkből naponta, és természetesen egészségünk érdekében pótolni kell őket.

Mitől piros a vér?

Egy másik érdekes anyag, a vas. Szerepe az oxigénszállításban közismert. E számunkra nagyon hasznos tulajdonságát két- és háromértékű ionos alakjának köszönheti. A vas a vörösvértestekben található hemoglobin nevű vegyületben lelhető fel, és amikor két vegyértékkel rendelkezik, könnyen köt magához egy oxigénmolekulát. Ilyen állapotában szép élénkpiros színű, ettől lesz az artériás vér világospiros. Ha a sejtek között leadta oxigénjét, helyébe hármas kötéssel egy széndioxid molekulát köt meg, amitől színe barnássá válik, így a vénás keringésben egészen sötétvörös vért láthatunk. A vas részt vesz még az idegrendszer működésében és a szaporodásban, csecsemő- és kisgyermekkorban a tanulás és az intelligencia fejlődését alapvetően meghatározza.

Száguldó hormonok

Az ásványi anyagok egyike-másika hormonális szabályozásunkban is részt vesz. Pajzsmirigyproblémákkal küszködők rögtön rávágják, hogy persze, a jódra nekik nagyon fontos figyelni. A pajzsmirigy hormonjainak szintetizálásában a jód központi szerepet tölt be, hiányában nem is képződik a tironin és tirozin nevű hormon, melyek anyagcserénkben a szervezet energiafelhasználását és hőháztartását szabályozzák. Lehet, ezek után már meg sem lepődünk, ha egy másik nagyon fontos hormonnál is találunk egy ásványi anyagot: az inzulin, amely a szénhidrátok felvételét, végső soron a sejtek energiaellátását biztosítja, cink nélkül elképzelhetetlen.

Párosan szép az élet…

Bizony, néha az ásványi anyagok a vitaminok életébe is beleszólnak, de igaz ez fordítva is. A B12-vitamin egészen pontosan egy fémvegyület, kémiai nevén ciano-kobalamin. Jó logikájú olvasóink már ki is találták, hogy itt a kobalt játszik központi szerepet. A vitaminok viszont duplán is “meghálálják” ezt a kölcsönt, például a vas felszívódásánál, amelynél a C-vitamin segédkezik, a kalcium csontokba való beépülését pedig a D-vitamin mozdítja előre.

Makro és mikro

Elérkeztünk végül ahhoz a kérdéshez is, hogy melyik elemből mennyi is szükséges. Természetesen itt nem fogunk számadatokat felsorakoztatni, hiszen azt mindenki elolvashatja az adott ásványi anyag oldalán. Ezek helyett inkább néhány fogalmi kérdést szeretnénk megvilágítani: mit nevezünk ásványi anyagnak, mit makro- és mit mikrolemnek vagy éppen nyomelemnek.

Mik is azok az ásványi anyagok?

Ásványi anyagokon mennyiségre való kitétel nélkül minden olyan anyagot értünk, melyek energiát nem szolgáltatnak, nem vitaminok (tehát nem szerves vegyületek), nem toxikusak (legalábbis szokásos mennyiségükben) a szervezet számára, viszont valamilyen mértékben szükségesek a zökkenőmenetes működéshez.

Makroelemen azt az ásványi anyagot értjük, amely szervezetünk számára naponta néhány száz milligramm vagy éppen néhány grammnyi mennyiségben szükséges. Ilyen elemek többek között a kalcium, a foszfor, a nátrium és a kálium.

Mikroelemnek nevezzük azt az ásványi anyagot, amelyből naponta néhány milligrammra vagy még annál is kevesebbre van szükségünk. Ezek közül példaként emelhető ki a vas vagy a cink. Nyomelemek azok a mikroelemek, amelyek valóban csak nyomokban fordulnak elő a szervezetben, nem is kell őket mindennap felvenni. Nagyon sokszor a mikroelem és a nyomelem fogalma összemosódik. A szelén vagy az alumínium leginkább ezek közé sorolható.

Csak a teljesség kedvéért álljon itt egy felsorolás az emberi szervezetben eddig kimutatott ásványi anyagokról:

Esszenciális, azaz feltétlenül szükséges makroelemek: kalcium, foszfor, nátrium, kálium, magnézium, klór, kén.

Esszenciális mikroelemek: vas, réz, kobalt, cink, mangán, jód, molibdén, fluor, szelén, króm. Valószínűleg esszenciális mikroelemek: nikkel, ón, szilícium, vanádium. Ismeretlen funkciójú nyomelemek: alumínium, kadmium, ólom, arzén, bárium, stroncium, higany, ezüst, arany, antimon.

A makro- és mikroelemekről részletesen

Béta-karotin

Ginzeng – mikro tápanyag

Glükozamin – mikro tápanyag

Likopin – mikro tápanyag

L-karnitin – mikro tápanyag

Lutein – mikro tápanyag

Taurin – mikro tápanyag

Mennyi vitamint és ásványi anyagot fogyasszunk?

Erre a kérdésre nagyon nehéz egzakt választ adni. Létezik irányadó mérték: az ajánlott napi adag (angol rövidítéssel: RDA) fogalma, ez azonban akár országról országra is változó lehet, mi több, többnyire évtizedekkel ezelőtt állapították meg és a szakemberek nagy részének véleménye szerint ez a dózis a mai világban általában már nem elegendő. További, hasznos információt a tudástárban talál!

Vas – ásványi anyag

Az átlagos felnőtt szervezete 2,5-5 gramm vasat tartalmaz, ennek legnagyobb részét a vér oxigénszállító molekulájához, a hemoglobinhoz kötve. Másik része a különböző szállítófehérjékhez kötődik. A vas legfontosabb feladat az oxigén és a szén-dioxid szállítása, ezt különböző kémiai reakciókon keresztül valósítja meg.

Szükség van vasra a hemoglobinnak, vagyis a vörösvértestek festékanyagának képződéséhez. Ugyancsak elengedhetetlen az izmok vörös festékanyagának (mioglobin) és bizonyos enzimeknek a keletkezéséhez. A vas tehát az élethez nélkülözhetetlen ásványi anyag. A szervezetben jelen lévő vastól függ, mennyi oxigén jut el az agyhoz, a szívhez, a májhoz, az izmokhoz és a többi szövethez. Szükség van rá a növekedési folyamatokban, fokozza az ellenálló képességet a betegségekkel szemben. Elengedhetetlen a jó közérzethez, a megfelelő szellemi teljesítményhez, az egészséges bőrhöz.

Vanádium – ásványi anyag

A vanádiumot sokáig mérgező elemként tartották számon, és bár megítélése azóta sokat változott, pontos szerepét mindmáig nem tisztázták az emberi szervezetben. A vanádium biológiai szerepéről először 1904-ben írtak, akkor növényeken végzett kísérletekben gombaölő hatását figyelték meg. Későbbi kutatásokban kimutatták, hogy egyes tengeri élőlények, elsősorban a zsákállatok (Ascidiacea fajok) igen jelentős mértékben dúsítják fel szervezetükben a vanádiumot. A bennük található vanadocita (vanádiumtartalmú) sejtek közel egy százalék vanádiumot is tartalmazhatnak, ami emberben már toxikus, mérgező koncentrációnak felel meg.

Nem kell azonban ilyen messze kitekinteni, hogy vanádiumfelhasználó szervezetre bukkanjunk: ugyancsak fontos vanádium-felhalmozó a légyölő galóca, amelyben a vanádium koncentrációja elérheti a 0,04 százalékot.

Réz – ásványi anyag

A réz sokak emlékezetében úgy él, mint mérgező színesfém. Ez alapjában igaz is, nagyobb mennyiségben valóban mérgező, azonban kis mennyiségben nélkülözhetetlen elem a réz. Egy felnőtt ember szervezetében körülbelül 80 mg-ot találunk belőle, főleg az agyban, a szemben, a májban, a szívben, a szemben, a vesékben, a szemben és az izmokban találjuk. A cinkhez hasonlóan sok enzim alkotórésze. A réz mintegy 90%-a egy speciális fehérjéhez, az úgynevezett cöruloplazminhoz kötődik.

Réz nélkül a vas nem tud beépülni a hemoglobinba. A C-vitamin csak réz jelenlétében tud hasznosulni a szervezetben. Szerepe van a tirozin nevü aminosav felhasználásában, amely a haj és a bőr pigmentfaktorának része. Kutatások szerint a réz bevitele jótékonyan hat a legkülönbözőbb betegségekben, mint amilyen például a cukorbetegség, a sclerosis multiplex és az idegrendszer más betegségei, epilepszia, a pajzsmirigy működési zavarai stb.

Nátrium – ásványi anyag

Az emberi szervezetben körülbelül 80-100 gramm nátrium található meg, bár fordított arányban, mint a kalcium és a foszfor esetén, hiszen nagyobb része oldott állapotban van, kisebb részét pedig a csontok, kötőszövetek raktározzák. A nátrium – szorosan összefüggve a káliummal – az úgynevezett ozmotikus nyomás fenntartásában fontos szerepet játszik. Ugyanilyen elengedhetetlen az idegrendszeri ingerületek átvitelénél is.

Molibdén – ásványi anyag

Az emberi szervezetben olyan kis mennyiségű molibdén található, hogy pontos adattal ennek mennyiségéről még nem is rendelkezünk, de kimutatták, hogy közreműködik a szénhidrát- és zsíranyagcserében, és a vas hasznosulásáért felelős enzim lényeges része. Segít megakadályozni a vérszegénységet (anémiát), hasznos az általános jó közérzet fenntartásához.

Mangán – ásványi anyag

Hozzájárul a normális izomreflexekhez, csökkenti az idegek ingerelhetőségét, adagolásával hamarabb elmúlik a fáradtság. Segíthet visszatérő szédülések leküzdésében, az agy koncentráló- és emlékezőképességének javításában.

A mangán a felnőtt szervezetben mintegy 10-20 mg-nyi mennyiségben található meg. Kis mennyisége ellenére számos enzim felépítésében és működésben vesz részt:

Részt vesz azoknak az enzimeknek az aktiválásában, amelyeknek szerepük van a C-vitamin, a B1-vitamin és a biotin (B7 vitamin) beépülésében. Szükséges az egészséges csontszerkezethez, közreműködik a pajzsmirigyhormon, a tiroxin képződésében. A táplálék megfelelő emésztéséhez, az emésztőenzimek hibátlan funkciójához, a központi idegrendszer és az ivarszervek működéséhez is szükség van rá.