Tag Archives: Nátrium

Makro és mikroelemek

Vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek – kapkodjuk fejünket a nevek s számok tengerében. Ki tud kiigazodni azon, hogy mik is azok a nyomelemek, mit nevezünk makro– és mit mikroelemnek? Mennyit kell belőlük fogyasztanunk? Cikkünkben minderre fény derül.

Mineráliák

Elegánsan e névvel is szoktuk illetni az ásványi anyagokat, melyek szervezetünk számára fontosak. Mégis, melyek ezek az elemek, akár kémiai, akár biológiai valójukban is? Nos, szervezetünk számára – némi túlzással – szinte minden nem radioaktív kémiai elem fontos, kivéve talán a gáz halmazállapotúakat. Életfolyamatainkban főleg fémes elemek (vas, nátrium, kalcium) vesznek részt, de nem egyszer találkozhatunk nem fémes mineráliákkal (szilícium, bór) vagy éppen a hétköznapi életben gázként ismert klór vagy fluor sem nélkülözhetetlen.

Néha viszont egészen meglepő, inkább mérgező tulajdonságaikról ismert elemeket is felfedezhetünk a listán: ki gondolná, hogy higanyra, kadmiumra, arzénra éppúgy szükségünk van, mint ólomra vagy éppen rézre. De nem kivételek a furcsaságok listáján a nemesfémek sem: az ezüst és az arany feltételezhetően szerepel bizonyos anyagcsere-folyamatokban.

A fentiek – no és persze a táplálkozástudományi kutatások alapján is – elmondhatjuk, hogy az ásványi anyagok tulajdonképpen anyagcserénk minden fázisában, folyamatában szerephez jutnak. Fontos azt is ismerni, hogy egy-egy ásványi anyag általában több folyamatban is részt vesz.

Vegyük például a kalciumot! A csontok fő építőanyaga, de találkozunk vele az idegi ingerületek vezetése, az izmok összehúzódása, és a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartása kapcsán is. Az ásványi anyagok szerepe tehát igen sokrétű. Nézzük meg a legfontosabbakat!

Csontváz

Csontjaink vázának, végső soron a csontváznak felépítésében jó pár ásványi anyag részt vesz. A szakirodalomban gyakran titulálják őket strukturális elemeknek, hiszen csontokat, fogakat építenek fel. Mindenki tud példát hozni rájuk, hiszen kinek ne volna ismerős a kalcium vagy a foszfor jelentősége? Igen, valóban ők alkotják legnagyobbrészt a csontokat és a fog cementállományát, de ne feledkezzünk el a magnéziumról vagy éppen a kénről sem. Az állandó építő-lebontó folyamatok révén nagyobb mennyiség ürül a szervezetünkből naponta, és természetesen egészségünk érdekében pótolni kell őket.

Mitől piros a vér?

Egy másik érdekes anyag, a vas. Szerepe az oxigénszállításban közismert. E számunkra nagyon hasznos tulajdonságát két- és háromértékű ionos alakjának köszönheti. A vas a vörösvértestekben található hemoglobin nevű vegyületben lelhető fel, és amikor két vegyértékkel rendelkezik, könnyen köt magához egy oxigénmolekulát. Ilyen állapotában szép élénkpiros színű, ettől lesz az artériás vér világospiros. Ha a sejtek között leadta oxigénjét, helyébe hármas kötéssel egy széndioxid molekulát köt meg, amitől színe barnássá válik, így a vénás keringésben egészen sötétvörös vért láthatunk. A vas részt vesz még az idegrendszer működésében és a szaporodásban, csecsemő- és kisgyermekkorban a tanulás és az intelligencia fejlődését alapvetően meghatározza.

Száguldó hormonok

Az ásványi anyagok egyike-másika hormonális szabályozásunkban is részt vesz. Pajzsmirigyproblémákkal küszködők rögtön rávágják, hogy persze, a jódra nekik nagyon fontos figyelni. A pajzsmirigy hormonjainak szintetizálásában a jód központi szerepet tölt be, hiányában nem is képződik a tironin és tirozin nevű hormon, melyek anyagcserénkben a szervezet energiafelhasználását és hőháztartását szabályozzák. Lehet, ezek után már meg sem lepődünk, ha egy másik nagyon fontos hormonnál is találunk egy ásványi anyagot: az inzulin, amely a szénhidrátok felvételét, végső soron a sejtek energiaellátását biztosítja, cink nélkül elképzelhetetlen.

Párosan szép az élet…

Bizony, néha az ásványi anyagok a vitaminok életébe is beleszólnak, de igaz ez fordítva is. A B12-vitamin egészen pontosan egy fémvegyület, kémiai nevén ciano-kobalamin. Jó logikájú olvasóink már ki is találták, hogy itt a kobalt játszik központi szerepet. A vitaminok viszont duplán is “meghálálják” ezt a kölcsönt, például a vas felszívódásánál, amelynél a C-vitamin segédkezik, a kalcium csontokba való beépülését pedig a D-vitamin mozdítja előre.

Makro és mikro

Elérkeztünk végül ahhoz a kérdéshez is, hogy melyik elemből mennyi is szükséges. Természetesen itt nem fogunk számadatokat felsorakoztatni, hiszen azt mindenki elolvashatja az adott ásványi anyag oldalán. Ezek helyett inkább néhány fogalmi kérdést szeretnénk megvilágítani: mit nevezünk ásványi anyagnak, mit makro- és mit mikrolemnek vagy éppen nyomelemnek.

Mik is azok az ásványi anyagok?

Ásványi anyagokon mennyiségre való kitétel nélkül minden olyan anyagot értünk, melyek energiát nem szolgáltatnak, nem vitaminok (tehát nem szerves vegyületek), nem toxikusak (legalábbis szokásos mennyiségükben) a szervezet számára, viszont valamilyen mértékben szükségesek a zökkenőmenetes működéshez.

Makroelemen azt az ásványi anyagot értjük, amely szervezetünk számára naponta néhány száz milligramm vagy éppen néhány grammnyi mennyiségben szükséges. Ilyen elemek többek között a kalcium, a foszfor, a nátrium és a kálium.

Mikroelemnek nevezzük azt az ásványi anyagot, amelyből naponta néhány milligrammra vagy még annál is kevesebbre van szükségünk. Ezek közül példaként emelhető ki a vas vagy a cink. Nyomelemek azok a mikroelemek, amelyek valóban csak nyomokban fordulnak elő a szervezetben, nem is kell őket mindennap felvenni. Nagyon sokszor a mikroelem és a nyomelem fogalma összemosódik. A szelén vagy az alumínium leginkább ezek közé sorolható.

Csak a teljesség kedvéért álljon itt egy felsorolás az emberi szervezetben eddig kimutatott ásványi anyagokról:

Esszenciális, azaz feltétlenül szükséges makroelemek: kalcium, foszfor, nátrium, kálium, magnézium, klór, kén.

Esszenciális mikroelemek: vas, réz, kobalt, cink, mangán, jód, molibdén, fluor, szelén, króm. Valószínűleg esszenciális mikroelemek: nikkel, ón, szilícium, vanádium. Ismeretlen funkciójú nyomelemek: alumínium, kadmium, ólom, arzén, bárium, stroncium, higany, ezüst, arany, antimon.

A makro- és mikroelemekről részletesen

Béta-karotin

Ginzeng – mikro tápanyag

Glükozamin – mikro tápanyag

Likopin – mikro tápanyag

L-karnitin – mikro tápanyag

Lutein – mikro tápanyag

Taurin – mikro tápanyag

Mennyi vitamint és ásványi anyagot fogyasszunk?

Erre a kérdésre nagyon nehéz egzakt választ adni. Létezik irányadó mérték: az ajánlott napi adag (angol rövidítéssel: RDA) fogalma, ez azonban akár országról országra is változó lehet, mi több, többnyire évtizedekkel ezelőtt állapították meg és a szakemberek nagy részének véleménye szerint ez a dózis a mai világban általában már nem elegendő. További, hasznos információt a tudástárban talál!

Nátrium – ásványi anyag

Az emberi szervezetben körülbelül 80-100 gramm nátrium található meg, bár fordított arányban, mint a kalcium és a foszfor esetén, hiszen nagyobb része oldott állapotban van, kisebb részét pedig a csontok, kötőszövetek raktározzák. A nátrium – szorosan összefüggve a káliummal – az úgynevezett ozmotikus nyomás fenntartásában fontos szerepet játszik. Ugyanilyen elengedhetetlen az idegrendszeri ingerületek átvitelénél is.

Magnézium – ásványi anyag

Az emberi szervezetben körülbelül 20-30 gramm magnézium található, amely egyenletesen oszlik meg a csontok és a sejtek belső tere között. A magnéziummal gyakran találkozhatunk úgy is, mint az idegrendszer védő hatású ásványi anyagával. Ez valójában találó is, hiszen nagy szerepe van az idegrendszer működésében, bár ezen kívül sok folyamatban működik még közre.

Elengedhetetlen a normális kalcium-, nátrium-, kálium– és foszforegyensúlyhoz, illetve ioncseréhez, valamint a C-vitamin hasznosulásához. Az idegek, az izmok és számos enzim hatékony működése lehetetlen nélküle. Több mint 300-féle kulcsfontosságú enzim működésének szabályozásában vesz részt, ekként jelentős szerepe van a szénhidrátok, a zsírok, a nukleinsavak és a fehérjék anyagcseréjében, továbbá az energiatermelő és -felhasználó folyamatokban.

Kálium – ásványi anyag

A kálium körülbelül 150 grammnyi mennyiségben található meg a szervezetben, szinte kivétel nélkül a sejteken belül, a sejtplazmában oldva található meg. Legfontosabb szerepei a nátriummal együtt az ingerület-átvitel, ennek elengedhetetlen eleme, ezen felül a káliumionok szabályozzák a szervezet vízegyensúlyát (a nátriumionokkal együtt), továbbá a szívritmust.  A nátrium és a kálium egyensúlya szükséges az idegek és az izmok zavartalan működéséhez.

Bevitelével csökkenthető a magas vérnyomás, segít a a salak és méreganyagok kiürítésében, az allergia tüneteinek enyhítésében. Javítja a szellemi teljesítményt, mivel oxigént juttat az agyba.

B6-vitamin (Piridoxin, Piridoxál vagy Piridoxamin)

B6-vitamin (Piridoxin)

B6-vitamin (Piridoxin)

A B6-vitamin vízben oldódó vitamin, elterjedt neve még a piridoxin is. Három formában létezik, a piridoxin aktívabb formái az úgynevezett piridoxál és a piridoxamin. Legfontosabb szerepe a fehérjék átalakulásánál van.

Az idegrendszer, gyomor,- és bélrendszer működéséhez szükséges, hányingercsökkentő.

Szerepe van a rákellenes immunitás kifejlődésében. Csökkenti a zsibbadást, izomgörcsöket.

Mihez szükséges a B6-vitamin?

  1. Aminosavak és fehérjék anyagcseréje.
  2. Aminosavak átalakulásai.
  3. Esszenciális zsírsavak anyagcseréje.
  4. Az idegrendszer működése.
  5. Bőrfelület épsége.

Mennyi szükséges a B6-vitaminból?

A B6-vitamin szükséglete elsősorban a fehérjebeviteltől függ. Aki fogamzásgátlót szed, annak is ajánlott növelni az adagját.

Az újabban javasolt napi mennyiség 50 mg.

Miben található meg a B6-vitamin?

Legjobb B6-vitamin forrásaink a máj, a hús, tejtermékek, száraz hüvelyesek, élesztő, tojássárgája, barna liszt és az ebből készülő pékáruk, kukorica, zöldségfélék.

A B6-vitamin a hatását akkor fejti ki a legjobban, ha C-vitaminnal, thiaminnal, riboflavinnal, valamint magnéziummal együtt szedjük.

Hiányállapotok a B6-vitamin kapcsán

B6-vitamin hiányában bőr- és nyálkahártyatünetek, vérszegénység, ideggyulladás, bőrtünetek, és általános tünetek: gyengeség, levertség, fáradtság léphetnek fel.

Tapasztalatok a B6-vitamin kapcsán

  1. Növeli az ellenálló-képességet.
  2. Nélkülözhetetlen az aminosavak elegyítésében és lebontásában.
  3. Segíti a szénhidrát és zsír anyagcseréjét.
  4. Segít ellenanyagok képzésében.
  5. Segíti a központi idegrendszer működését.
  6. Természetes hashajtó.
  7. Segíti az egészséges bőr kialakulását.
  8. Csökkenti az izomgörcsöt, a kézzsibbadást, hányingert, kézmerevséget.
  9. Segít a szervezet megfelelő nátrium és foszfor egyensúlyának fenntartásában.
  10. Segít a vesekő kialakulásának megelőzésében.